Kosár
0
0 Ft
H O L D B Á R K A
FEHÉR PÉTER ÉKSZEREI A HOLDBÁRKÁBAN
Hayao Miyazaki - Hajao Mijazaki
Nehéz pontosan megmondanom, hogy mikor kerültem kapcsolatba Hayao Miyazaki munkásságával. Talán akkor, amikor 25, 30 évvel ezelőtt az egyik unokatestvéremet látogattam meg, aki egy rajzfilmet nézett a számítógépén a szobájában. (Felirattal, mert a Totoro 1988-ban jelnt meg, de magyarul csak 2007-ben). Ez az unokatestvérem jóval fiatalabb nálam, és akkor éppen, az egyik, a korosztályának megfelelő divat trend érdekelte: az animék, a japán rajzfilmek világa. Nem mondanám, hogy általános volt a japán rajzfilmek utáni érdeklődés a 90-es évek végén Magyarországon, de volt egy olyan tinédzser és huszonéves réteg, aki belevetette magát az animék, a mangák, a japán képregények világába. A japán tágabb értelemben vett "pop" kultúrának volt abban az időben egy meredeken felívelő hulláma Európában, ami a japán kütyük, videojátékok, játékkonzolok, képregényeken keresztül szivárgott vagy inkább ömlött be "nyugatra". A folytatás itt olvasható.
Szeghy Ernő dr. - Japán
Különleges könyvvel sikerült a könyvtáramat bővíteni. A könyv címe: Japán. Szeghy Ernő dr. írta 1905-ben. Álljon itt az előszó:
"1900 elején mentem ki Japánba, hogy monarchiánk tokiói követének, adamóci Ambró Béla úrnak, kis fiát a távol Keleten, az idegen környezetben, magyarrá neveljem. Három évet töltöttem ott, s a kedves hazámtól való hosszú távollét nehézségeit enyhítette úgy a kedves családi kör, mint azon csodás országnak kaleidoszkopszerű, változatos, kimeríthetetlen érdekessége.
Amit a három év alatt ott a hely szinén láttam és hallottam, annak tömegéből kiválogattam néhány érdekesebb részletet, s azt nyujtom most e kis könyvben hazám ifjúságának.
Budapest, 1904. november havában."
Hihetetlen a számomra, hogy kezemben tarthatok és olvashatok egy olyan könyvet, ami a 120 évvel ezelőtti Japánról szól, saját élményből táplálkozva, magyar ember tollából.
Az átlátszó ajtó
Sehol sem mutatták atlaszok, sem térképek, vagy a google maps a helyet. A legenda az átlátszó ajtóról csendben terjedt a városban. 37 millióan éltek a világ legnagyobb metropoliszában, de csak kevesen ismerték az ajtó rejtekhelyét.
Nem mesélem most el a hosszú utam a felhők felett, a vonatozást a felhők alatt, az éjszakai menekülésem a jakuzák elől, a titokzatos gésát a metrók labirintusában, aki belém szeretett, és útba igazított az ajtó felé, a lényeg az, hogy egy csodás őszi napon ott álltam a rókatündér szentélye előtt Kiotóban.
Tudtam és éreztem, hogy a temető a jobbra kanyarodó utacska végén van a dombok között.
Két japán nő, aki a sírok között kertészkedett, csodálkozva nézett rám. Lehet, hogy még nem láttak európai embert itt a világ végén?
Elképzelhető.
Ezernyi kilincset lenyomtam már, ezernyi küszöbön átléptem az elmúlt 40 évben, de mégis meglepődtem, és megdöbbenéssel álltam ott a kiotói domboldalon a sírok között.
Mindig is álmodozó természetű voltam. Szerettem elkalandozni a gondolataimban és a világban is.
A folytatás itt olvasható.
A Sógun
Ezeket a képeket Osakában készítettem az osakai várkastélyról, ami teljesen úgyanúgy néz ki ma is, mint az új "Sógun" című filmsorozatban, aminek a története az 1600-as évek fordulóján játszódik Japánban. Ezek a várfalak, hidak, épületek négyszáz évesek. Volt a filmsorozat második részének a végén egy jelenet, amikor a portugál hajóskapitány mondja a főszereplő angol navigátornak, mikor Osaka kikötőjébe érkeztek éppen, hogy menjen fel a fedélzetre, nézze meg a várost, a tájat és a kikötőt a hajó fedélzetéről, és gondolkodjon el rajta, hogy mit is nevezünk mi kultúrának, civilizációnak. A "mi" alatt az angolokat és a portugálokat, és a spanyolokat értette. Utalva arra, hogy mennyire gőgösen büszkék ezek a nyugati kultúrák az elért civilizációs eredményeire és most tekintse meg Oszakát, Japánt, a japán kultúrát. ... és itt igazán nem mondhatjuk még azt sem, hogy Japán mindent begyűjtött "nyugatról", azért olyan a kultúrája, hiszen itt a középkori 1600-as évek Japánjáról beszélhetünk csak.
Ne gondolja senki, hogy az elfogultságnak abba a hibájába akarok esni, hogy felmagasztalom úgy a japán civilizációt, hogy nem veszem tudomásul a hódításait, a kegyetlenségeit Koreában és Kínában, vagy saját határain belül a történelmük során. Tisztában vagyok ezekkel a tényekkel.
Teljesen más dolgokon gondolkodom. A folytatás itt olvasható.
Olbrin Joachim csodálatos utazása
Ahogy sokan tudják, Hamvas Béla - "Olbrin Joachim csodálatos utazása" című novellája az egyik kedvenc irodalmi művem. Ha a következő életemben filmrendező leszek, akkor biztos vagyok benne, hogy scifit készítek belőle. Nincs szükségem forgatókönyvre, tökéletesen megfelel Hamvas novellája. Szerintem a siker garantált, főleg ha a filmipar színvonala a következő életemig ilyen ütemben fog tovább romlani.
... de nem erről szeretnék mesélni. Folytatás itt olvasható.
350 méter magasan, este a világ legnagyobb metropolisza felett úgy éreztem magam, mint a világ főkormányzója Hamvas Béla novellájában. Úgy éreztem, hogy rálátok az egész világra. Persze öt nappal előtte, 13 órán keresztül néztem a világot 12000 méter magasból, 10000 kilométeren keresztül, ami az egyenlítő, és így a Földgolyó negyede, átrepülve Minszk, Moszkva, Ulánbátor, Peking, Szöul felett, egész Ázsián át Oszakába. Közép-Európából egész Ázsia felett át a világ végéig, Japánig. De ugye a repülő olyan magasan halad, hogy ott a -70 fokban, 12 kilométer magasan föld és ég között az emberek olyan távolinak tűnnek ... mintha meghaltam volna. Nem szeretem a repülőt és a repülést. Nem az ember közege. És 13 órán keresztül arra gondolni, hogy ott alattad van 12000 méterre az a pengevékony föld, az a papírvékony közeg, amin az ember létezni tud ... nem szeretem ezt az érzést.
Shinkansen
A szöveges feladat a következő:
Ha Shi-Osaka állomásról 27 vágányról 10 percenként indul egy shinkansen Japán különböző nagyvárosaiba, akkor hány darab shinkansen van úton az adott pillanatban Japán területén, ha csak a Shi-Osaka állomásról induló vonatokat vesszük figyelembe?
???
Wim Wenders - Tökéletes napok
Nem Japán előtt láttam a filmet, így elfogult vagyok. Sokan mondták, hogy még az utazás előtt nézzem meg a "Tökéletes napok"-at, de szerintem ez így volt jó. Elfogult vagyok, mivel még mindig japán hatása alatt állok, de csak annyit tudok mondani, ahogy sokan már olvashatták a blogbejegyzéseimben, hogy "erről van szó". Erről "beszéltem".
Ha nagyon profán akarok lenni, akkor annyit írnék, hogy most már tudom, hogy miért olyan makulátlanul tiszták a tokiói, a japán vécék. ... de ugye nem egészen erről van szó. Folytatás itt.
Visszajelzések
EGYEDI EZÜST GYŰRŰK
Ékszerekbe zárt gondolatok
Egy alkotó, teremtő ember számára, számomra létfeltétel az a visszatükröződés, amit az alkotás, teremtés másokban okoz. Azt mondják, a Teremtő azért hozza létre a teremtést, hogy boldoggá tegye azokat, akik szabadságuk révén elfordulnak tőle. Persze tudja azt, hogy nem ez a valódi boldogság, de annyira szeret bennünket, ha mi ezt akarjuk, akkor hagy bennünket, próbáljuk ki, próbáljuk ki milyen nélküle élni. Persze, közben meghasad a szíve értünk - Kérlek benneteket gyertek vissza hozzám! - szólítgat bennünket folyton.
Az ékszereim nem öncélúak. Azért születtek, azért teremtődtek, hogy valaki számára boldogságot, örömet okozzanak és megtalálja általuk a Hazavezető utat. Remélem, hogy más is így fogja érezni.
