A Kalmár, a Szajha és a Bohóc

New World Bandái - Gangs of New World

Olbrin Joachim látta a világ folyását onnan a déli sark szigetéről miközben a kertjét gondozta, de minden olyan gyorsan történt, hogy maga sem tudta biztosan eldönteni, hogyan fajulhattak idáig a dolgok. Legutóbb, mikor a Világ főkormányzójánál járt, és megcsömörlött mindentől, ami a szeme elé tárult, sejtette már, hogy sokáig nem folytatódhat ez így tovább a világban. Bár a saját életét megmentette, és otthonra lelt a déli sarkon, sokat nem tehetett azért, hogy a világot is megmentse. Kevés lehetősége volt erre.

Amikor a Kalmár összeveszett a Bohóccal, akit elvarázsolt a Szajha bájolása, pengeélen táncolt a világ pusztulása.

 
Évezredek jönnek és mennek. Kalmárok, bohócok, szajhák tűnnek fel és merülnek el örökre a láthatatlan történetben, de ez a mostani három figura elég apokaliptikus arcot öltött.
Amikor a Világ főkormányzója megteremtette őket ott a laborokban az északi sarkon, különleges recept alapján készítette el őket.

A Kalmárnak rengeteg hitet adott. Annyi hitet kevert a lelkébe, hogy a Kalmár elhitte magáról, ő a világ megváltója. Persze ezt nem volt nehéz elhitetni önmagával, hiszen annyi hiúságot is kapott lelke receptjébe a Világ főkormányzójának lélekgyárában, hogy ennél már csak a kapzsiság volt több. Így a Kalmárnak egyetlen célja volt: gazdagodni, még akkor is, ha a földek, a levegő és a víz mind tönkrementek volna érte. Eddig is ezt tette, csak nem a saját birodalmában. Nem oda piszkított, ahol evett. Minden nehéz és mocskos munkát kiszervezett az országából, mert olcsóbb volt távoli vidékeken dolgoztatni a rabszolgákat, mint a saját országában. Ő volt az, aki minden üzletet a legnagyobb haszonnal kötött, még akkor is, ha az emberek életébe került. A kapzsi Kalmár híres volt arról, hogy mindent pénzre váltott. Mivel minden szálat és mindenkit ő irányított, azok az országok, akik nem tudtak fizetni, elvesztették szabadságukat. Egyszer még a fülét is sikerült eladnia a Kalmárnak úgy, hogy világmegváltót látott benne mindenki, pedig ő is csak az apokalipszis kovácsa volt. Ha egy ember valami csoda folytán megmenekül a halál torkából, mindenki a jó isten gondviselését látja benne, és kevesen veszik csak észre, hogy a sátán is menthet emberéletet az ügye szolgálatába.

A Szajha sem volt jobb, mint a Kalmár. Őt egyedül csak a hatalomvágy éltette. Hol van már az a gyönyörű nő, akit elraboltak Krétáról. Mindenki felett uralkodni akart. De ő nem pénzből élt, hanem mások gyengeségéből. Szépsége és maradék vonzereje volt a legnagyobb fegyvere, és mindent el tudott érni vele, amit akart. Magához hívott, magához vonzott mindenkit. Hívogatta őket szép szavakkal, és amikor már mindenkit magához csábított, kihasználta szavazatukat, hogy hatalma betonfalait örökre megszilárdítsa. A legtöbben persze rádöbbentek egy kis idő elteltével, hogy mennyire más az a valóság, amit a Szajha ígért nekik, ezért elkezdtek lázadozni, de bárki, aki fellépett ellene, megaláztatásnak és félelemnek lett kitéve a nyilvánosság előtt. A szajha lelkében az önzés és a kéjvágy volt legnagyobb részben elkeverve. Játszott a szívekkel és a vágyakkal, amíg mindenki engedett neki. Végül a világ erkölcse teljesen átalakult. A becsület, a tisztesség és a barátság mind elvesztek, és mindenki csak önmagát akarta előtérbe helyezni. Olbrin Jochaim látta, hogyan ölik meg a teremtés szellemét az ilyen individualista társadalmak, ahol a Szajha uralkodott.

A Bohóc, látszólag ártatlan volt, de ő sem volt mentes a világ hatalmasainak álmaitól. Szórakoztató arcot öltött, és a sok nevetés, tánc és kacagás mögött titkos manipulációkat rejtett el. Lelkében az önzés, a pénzéhség, a kéjvágy, az irigység olyan arányban volt elkeverve, hogy szimpatikussá vált a Szajha számára. Vonzalmat érzett iránta, mert tudta, hogy hatalmi céjait, az embertömegek manipulációját legegyszerűbben a Bohóccal érheti el. A Bohóc nemcsak, hogy szórakoztatott, hanem elterelte az emberek figyelmét az igazságról. Többeközött arról, hogy a Szajha haldoklik. Minden műsora egy újabb hazugságot és félrevezetést hozott, miközben ő a háttérben szép csendben mindent irányított, amit csak akart. A világ egyre jobban sárgává vált az irigységtől, az emberek már nem tudták, mi az igazság, és mi a hazugság, hiszen a bohóc szüntelenül elvarázsolta őket a nevetésével. A Bohóc csak nevetett és bohóckodott, miközben milliók haltak meg a hatalmáért és őrült álmaiért.

A kapzsi Kalmár, a Szajha és a Bohóc szinte mindent elpusztítottak. Az emberek már nem értették, hogyan kerültek egy olyan világba, ahol csak árulás, manipuláció és üres szórakoztatás létezik. A természet elhervadt, a fák és a folyók kiszáradtak, az állatok pedig elhagyták az egykori otthonaikat. A szívükben csak a félelem és a kétség maradt hátra.

Aztán a Bohóc és a Kalmár összeveszett.

Ezt már Olbrin Joachim sem nézhette tétlenül.

 
Folytatása következik.