Az asztrogenetika elnevezéssel talán huszonöt évvel ezelőtt találkoztam először, amikor egy maja kultúrával foglalkozó könyv mellékletében tért ki a szerző a témára. Azóta az asztrogenetika egy gyorsan fejlődő tudományterület lett, ami az asztrológia és a genetika kapcsolatát vizsgálja. 

    Az asztogenetika szerint az egyén genetikai állománya és asztrológiai jegyei között lehetnek összefüggések. Az asztrogenetika célja, hogy felderítse, vajon az emberek genetikai adottságai és a születési dátumhoz köthető asztrológiai hatások mennyiben vannak kapcsolatban egymással.

   Az asztrogenetika logikai gondolatmenete az, hogy a bolygók együttállása ciklikus a naprendszerünkbe, a zodiákus jegyeinek megfelelően, így ha egy adott bolygóállás pillanatában születik valaki a Földnek "ugyanazon" pontján, akkor a rá ható kozmikus erőterek hasonlóan fognak érvényesül. Alapjában véve nem is a születés pillanatát kellene figyelembe venni, hanem a fogantatás pillanatát, hiszen egy újszülött világra jöttekor az adott bolygóállások már nem igazán tudják befolyásolni az újszülött genetikai állományát. A születés pillanatából levont asztrológiai következtetés a kilenc hónappal korábbi fogantatásra, és a fogantatás és a születés közötti időre vonatkozna helyesen.

Az emberi újszülött DNS-e az apa és az anya genetikai anyagából tevődik össze, így a gyermek minden testi sejtjének DNS-e egyaránt tartalmaz anyai és apai eredetű géneket. Az öröklés menete a következőképpen történik:

1. Szülői ivarsejtek és DNS tartalmuk: Az apa és az anya egyaránt 23 pár kromoszómával rendelkezik, ami összesen 46 kromoszómát jelent minden testi sejtjükben. Az ivarsejtek (petesejt és spermium) azonban csak 23 kromoszómát tartalmaznak, mivel a meiózis során a kromoszómák száma megfeleződik, így ezek a sejtek haploidok lesznek.

2. Megtermékenyítés és DNS-összeolvadás: Amikor a spermium megtermékenyíti a petesejtet, a két haploid sejt (egyik az apától, másik az anyától) egyesül, így kialakul egy diploid sejt (zigóta), amelynek 46 kromoszómája van (23 az anyától és 23 az apától). Ez a sejt tartalmazza az újszülött teljes genetikai állományát.

3. Genetikai változatosság: Az újszülött DNS-e tehát az anya és az apa DNS-éből származik, de a pontos génösszetétel egyedi lesz. A meiózis során ugyanis genetikai rekombináció (kromoszómák átrendeződése) történik, ami biztosítja, hogy minden ivarsejt genetikai anyaga egyedileg kombinálódik.

A kozmikus sugárzás hatással lehet a meiózis folyamatára. A kozmikus sugárzás olyan nagy energiájú részecskékből áll, amelyek az űrből érkeznek és képesek bejutni a Föld légkörébe. Ezek a részecskék, főként protonok és más nehéz atommagok, nagy energiájú ionizáló sugárzásként hathatnak az élő szövetekre, és genetikai mutációkat okozhatnak, különösen a sejtmegosztási folyamatok során.

Az orvosi genetikáról ebben a könyvben lehet részletesen olvasni: 

J. A. Fraser, Roberts - Bevezetés az orvosi genetikába

A meiózis, amely során az ivarsejtek létrejönnek, érzékeny lehet az ilyen sugárzási hatásokra a következő okokból:

1. DNS-károsodás: A kozmikus sugárzás olyan energiával rendelkezik, hogy közvetlenül károsíthatja a DNS-molekulákat, például láncszakadások vagy bázissorrend-változások formájában. Ha ez a károsodás egy olyan sejtben következik be, amely a meiózisban vesz részt, akkor hibás kromoszómák vagy mutációk keletkezhetnek.

2. Mutációk és kromoszóma-rendellenességek: A meiózis alatt történő sugárzás által okozott mutációk öröklődhetnek az utódsejtekben. Ez az ivarsejtek esetében különösen jelentős, mivel ezek a mutációk a következő generációban is megjelenhetnek. A kozmikus sugárzás például kromoszómák átrendeződését, transzlokációját vagy akár kromoszómaszám-változásokat idézhet elő, amelyek genetikai rendellenességeket okozhatnak.

3. Sugárzásérzékenység a sejtciklus során: A sejtek sugárzásérzékenysége függ attól, hogy melyik fázisban vannak. A meiózis során a DNS-rekombináció és a kromoszóma-eloszlás nagyon összetett és sérülékeny folyamatok, így a sugárzás nagyobb valószínűséggel okoz hibákat. Például az osztódás során a kromatidák cserélődése vagy a kromoszómák elválasztása szorosan szabályozott folyamat, és ha itt sérülés következik be, az súlyos genetikai következményekkel járhat.

  Tehát tudományos tény, hogy a napszél és más kozmikus sugárzások hatással vannak a DNS-re és a genetikai állományunkra, különösen ha magas intenzitásban vagy hosszabb időn át érik a sejteket. A kozmikus sugárzás és a napszél részecskéi ionizáló sugárzást hordoznak, amely képes közvetlenül alakítani a DNS-t. Az ionizáló sugárzás eltávolíthat elektronokat a molekulákból, és ezzel közvetlenül okozhat változásokat a DNS-szálakban.

    A napszél részecskéi az élő sejtekbe hatolva oxidatív stresszt is kiválthatnak, melynek során szabadgyökök képződnek. Ezek a reaktív oxigén molekulák közvetetten is alakíthatják a DNS-t és más sejtkomponenseket.

 Érdekes módon az emberi sejt rendelkezik különböző DNS-javító mechanizmusokkal, amelyek megpróbálják korrigálni a sugárzás által okozott módosításokat. Azonban, ha a sugárzás mértéke túl magas, vagy ha a sugárzás ismételten érinti a sejteket, a javítási mechanizmusok nem tudják teljesen helyrehozni a módosulásokat, és ezek öröklődő genetikai változásokhoz vezethetnek.

  Tehát az asztrogenetika logikai gondolatmenete az, hogy a fogantatás pillanatától az újszülött DNS-ét a kozmikus sugárzás, a napszél is alakíthatja, és ezekeknek az alakító hatásoknak az intenzitását a hasonló bolygóállások hasonlóan módosíthatják. Tehát ha a föld egy adott pontján születik november 8-án egy gyermek a skorpió állatöv jegyében, akkor ezt a fejlődő gyermeket ugyanolyan kozmikus sugárhatások érték már fogantatása óta kilenc hónapon keresztül, mint amelyik társa október 24-től november 22-ig született, hiszen az adott zodiákus jegy ciklusában a bolygók hasonló állásából következően vagy gátolták, vagy erősítették, vagy hagyták a kozmikus sugárzások intenzitását.

   A mai tudományos álláspont az, hogy a Földet érő kozmikus sugárzások intenzitását valóban befolyásolhatják a bolygók és más égitestek helyzete, de csak közvetetten, ugyanis a legfontosabb szerepe a Napnak van.

  A sugárzások intenzitását leginkább a Nap aktivitása befolyásolja, a Nap aktivitását viszont a bolygók állása befolyásolja. A Nap aktivitása nagyban függ a gravitációs hatásoktól, amelyeket többek között a Vénusz, a Föld és a Jupiter kölcsönös helyzete generál. E bolygók gravitációs vonzása befolyásolja a Nap mágneses aktivitását, és ezáltal közvetetten hatással lehet a napszélre és más kozmikus sugárzásokra is, amelyek elérik a Földet.

   Ezzel kimondva vagy kimondatlanul visszaértünk a klasszikus, hagyományos értelembe vett asztrológiához. A Nap és a bolygók állása befolyásolja a kozmikus sugárzást. Ez a kozmikus sugárzás alakítóan hat az emberi DNS-re. Mivel ezek a bolygóállások  éves ciklusokban ismétlődnek, ezért hasonló módon, ismételve befolyásolják minden évben az adott időpillanatban a Föld hasonló pontján az emberi DNS-t.

Fehér Péter 2024.10.28.