Atlantisz

Atlantisz első írásos említése az ókori görög filozófustól, Platóntól származik, aki két híres művében, a "Timaiosz" és a "Kritiasz" című dialógusaiban írja le ezt az elveszett szigetet. A történetek i.e. 360 körül íródtak, és Platón, a bölcs Szókratésszel folytatott párbeszéd keretében mutatja be Atlantiszt, egy fejlett, de gőgös és korrupt civilizációt, amely az istenek haragja miatt pusztult el.

Platón elmondása szerint Atlantisz egy hatalmas sziget volt, amely nagyjából 9000 évvel az ő ideje előtt létezett, az Atlanti-óceánon, Herkules oszlopain, a mai Gibraltári-szoroson túl. Atlantisz lakói kezdetben erényes, nagyhatalmú és fejlett civilizációt alkottak, amely kulturálisan és technológiailag messze meghaladta az akkor ismert világot.

Azonban az atlantisziak fokozatosan egyre önzőbbek és mohóbbak lettek, ami a bukásukat hozta el. Az istenek, különösen Poszeidón, haragjukban elpusztították a szigetet földrengések és árvizek által. Atlantisz egyetlen nap és éj leforgása alatt elsüllyedt az óceánba, így a világ számára elveszett.

Atlantisz és más letünt mitikus civilizációkról Várkonyi Nándor kultúrtörténész és filozófus a "Szíriát oszlopai" című könyvében ír. Könyvének címe szimbolikus jelentéssel bír. Várkonyi nem egy konkrét földrajzi helyre, hanem egy mitikus vagy spirituális értelemben vett oszlopokra utal, amelyek az emberiség kultúrájának, tudásának és eredetének rejtélyeit szimbolizálják.

Szíriát oszlopai az emberiség ősi tudásának jelképei, és összekapcsolhatók Atlantisz, Lemuria, Mu és más hasonló legendás helyek mítoszaival.

Várkonyi nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a világ különböző kultúráinak mitológiáiban és hagyományaiban közös motívumokat keressen, és ezek alapján következtet az emberiség múltjára és tudására. Így a "Szíriát oszlopai" nemcsak földrajzi, hanem szellemi értelemben is az emberi civilizáció alapköveit jelképezi.

Várkonyi Nándor könyve itt vásárolható meg:

Sokan úgy vélik, hogy Platón Atlantisza valószínűleg nem egy tényleges földrajzi helyre utal, hanem inkább filozófiai és erkölcsi tanulságként szolgál. Platón a történetet azért mesélhette el, hogy bemutassa, milyen veszélyekkel jár a hatalommal való visszaélés, a moralitás elvesztése és az emberi természet romlása. Atlantisz példája szolgált arra, hogy figyelmeztesse Athén polgárait, mi történhet egy civilizációval, ha eltér az erénytől és az isteni törvényektől.

Santorini szigete és Atlantisz legendája között gyakran vonnak párhuzamot a történészek és régészek. Az elmélet szerint a mai Santorini (ókorban Théra) szigete lehetett az alapja az Atlantiszról szóló mítosznak, amelyet Platón írásaiból ismerünk.

Santorini az Égei-tenger déli részén található, és része a Kykládok szigetcsoportjának. Az ősi Théra szigeten élt a minószi civilizáció, amely Kréta szigetéről is híres volt. A szigeten egy hatalmas vulkán működött, amely i.e. 1600 körül az egyik legnagyobb ismert vulkánkitörést produkálta az emberiség történelmében.

A vulkánkitörés következtében a sziget nagy része megsemmisült, és hatalmas cunamit váltott ki, amely valószínűleg súlyos károkat okozott a minószi civilizációban, különösen Kréta partvidékein. A vulkánkitörés hatása messzire elért, és a minószi kultúra hanyatlásához is hozzájárulhatott.

Platón Atlantiszról szóló leírásában egy fejlett civilizációról beszél, amely egyetlen nap alatt pusztult el egy nagy természeti katasztrófa, főként földrengések és árvizek következtében. A szigeten élők fejlett technológiai és kulturális szintet értek el, de a sziget elsüllyedt, és eltűnt az óceánban. A Théra szigetén történt vulkánkitörés és annak hatásai kísértetiesen hasonlítanak Platón történetére.

Bár a Santorini és Atlantisz közötti kapcsolat népszerű elmélet, sok történész és régész szkeptikus. Egyesek szerint Atlantisz csupán Platón filozófiai kitalációja volt, amelyet arra használt, hogy bemutassa egy civilizáció morális hanyatlását és bukását. Mások úgy vélik, hogy bár a Santorini kitörés jelentős volt, a minószi civilizáció nem pusztult el teljesen egyik napról a másikra, ahogyan Atlantiszról írták.

Összességében tehát nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy Santorini azonos lenne Atlantisz szigetével, a vulkánkitörés és annak következményei sokban hasonlítanak Platón leírására, így a kettő közötti kapcsolat gyakori vitatéma a tudományos körökben.

Az "Atlantisz gyűrű" egy misztikus tárgy, egy talizmán, amelyről sok legenda és spekuláció kering. Ezt a gyűrűt nem történelmi vagy tudományos felfedezésként tartják számon, hanem inkább spirituális és ezoterikus tárgyként. A történet szerint Howard Carter, az egyiptomi régész, aki a híres Tutanhamon sírt is felfedezte, találta meg az "Atlantisz gyűrűt" 1860-ban egy egyiptomi sírban a Királyok Völgyében.

A legenda úgy tartja, hogy Carter az általa talált gyűrűt talizmánként használta, ami megvédte őt Tutanhamon sírjának megnyitásakor az úgynevezett "fáraó átkától". Míg sokan, akik részt vettek a sír feltárásában, furcsa körülmények között haltak meg, Carterre nem volt hatással ez az "átok", amit egyesek a gyűrű védelmének tulajdonítottak.

A gyűrű különleges geometriai mintái mágikus védelmet biztosítanak viselőjének. A formáját Atlantisz ősi civilizációjához kötik, ezért nevezték el "Atlantisz gyűrűjének." Azonban fontos megjegyezni, hogy az Atlantisz gyűrű története többnyire az ezoterikus, spirituális világ része, és nincs régészeti vagy tudományos bizonyíték a gyűrű valódi atlantiszi eredetére.

Az atlantiszi gyűrű tehát egy olyan rejtélyes tárgy, amely spirituális védelmet és erőt szimbolizál, segít harmonizálni az energiákat, és elősegíti a lelki egyensúlyt. .

A gyűrű variációit itt lehet megvásárolni.