Friss tények Japánról

Ha valaki különleges utazást tervez az életében és akár egy nagy álmát szeretné valóra váltani egy életre szóló kaland formájában, akkor szívből ajánlom neki Japánt. Még úgy is, ha nem "gyakorlott" utazó, hanem ez az egy utazás érné csak egész életében.

Az első és legfontosabb tény, amit szeretnék eloszlatni most rögtön a bevezetésben, és kedvet adni az utazáshoz, az az állítás, hogy Japán drága. Japán nem drága! A mondat kiegészítése az, hogy Japán nem drága a turisták részére. A Japánban élő magyar emberek ezt az állítást 100%-ban megerősítik. Persze, ha Japánban szeretnél dolgozni, lakást bérelni, autót fenntartani, akkor érhetnek meglepetések, de látogatóként, turistaként Japán nem drága.

Sőt, a saját vélményem a 2024. novemberi tapasztalat alapján az, nem hogy nem drága Japán, hanem Magyarországhoz képest bizonyos "pontokon" még olcsóbb is. Nem kellett nagyon utána járnom ennek a meglepő ténynek, és szerintem mindenki egyet fog érteni velem, hogy ennek nem az az oka, hogy Japán olcsó vagy olcsóbb lett, hanem Európa és Magyarország drágult meg rettentően. Egyszerűen utolérte Magyarország és a "nyugat" Japánt. Addig, amig 6 évvel ezelőtt 1200, 1500 forintért menüt lehetett választani kifőzdében, étteremben Magyarországon, ma ezt 2000, 2500, 3000 forintból nem lehet megtenni. Egy-egy fesztiválon, egy darab hamburger vagy burrito 3000 forintba kerül, és akkor az italról még nem is beszéltünk, és folytathatnám a Vörösmarty téri karácsonyi vásár áraival, de persze az nem általános, de összetudtam hasonlítani egy japán karácsonyi vásár áraival, ami fele annyiba került!

Száz szónak is egy a vége. Legolcsóbban 800 jenből, közepesen 1000, 1200 jenből tudsz étkezni úgy Japánban, hogy jól laksz. Ez forintra átszámolva 2000, 2500, 3000 forint, tehát szinte kedvezőbben, mint Magyarországon. Ráadásul, ha olyan szállásod van, aminek az árába a reggeli is bele tartozik, akkor szuperül fogsz kijönni. Egy ilyen szállásnak a költsége két személyre ugyanannyi Japánban, mint egy Magyarországon bookingon foglalt bármelyik középkategoriás (40000 forint körüli kétszemélyes) nagyvárosi szállás reggeli nélkül. ... és nem a külvárosban, hanem frekventált helyen.

A képen látható reggelit az oszakai szállásunk svédasztaláról választottam . Korlátlan fogyasztás. Mindig mindent pótoltak. Ez a tálca csak töredéke a választéknak. Szinte a japán konyha minden különlegességét megkostolhattam. Fent jobbra egy lazacos és egy teriyakis sushi, annyit vehettem volna, amennyit akartam. A csíra salátákból csak kettőt választottam. Desszert változatos. Ital "bármi". Egész nap korlátlan italfogyasztás volt mindenből, alkoholból, sörből (csapolt!) is.

Sushi választék a reggelihez

Az alábbi, a mi hatlaposunkhoz hasonló, foltos sütemény isteni volt. A kréme nem annyira vajas, olyan, mintha fagylalt lenne benne. A piskóta része pedig nagyon vékony, nem lisztes. Lehet, hogy az is a mocsihoz hasonló babcsíra tészta? Nem tudom.

Jól ismert lassan már mindenki számára, hogy Japánban minden utcasarkon van 24 órás "ÁBC", amiben minden van. Például friss szendvics. Egy csomagban tojáskrémes, halas, és sonkás, ami 300 jenbe kerül (van olcsóbb is). Hol kapna Magyarországon az utazó friss szendvicset, három fajtát egyben 700 forintért? Ha veszel egy ilyen szendvicset, bármikor, bárhol, akkor az túrázás, sétálás, városnézés közben tökéletes addig, míg nem döntesz úgy, hogy komolyabb egytál ételt választasz egy kifőzdében, étteremben. Az modjuk fontos, hogy olyan helyen edd meg a szendvicsedet, ahol "szabad", nem nagy tömegben, egy félreeső helyen, egy parkban, ahol lehet piknikkezni, mert amúgy nyilvános helyen nem illik enni Japánban.

Az itallal ugyanez a helyzet. Minden utcasarkon van automata, amiből szó szerint mindent választhatsz, magyar áraknak megfelelően, vagy annál olcsóbban.

Bármilyen európai, "nyugati" üdítőt meg lehet találni bennük, meg még "ezer" változatukat, de érdemes kipróbálni a japán italokat, teákat is, nagyon nem lehet melléfogni. Nekem személy szerint annyira nem jött be a matcha tea, de lehet, hogy más szereti. Én az édesebb gyümölcs italokat szeretem, de természetesen nem az agyoncukrozott "lötyiket". Amúgy a japánok egyáltalán nem édesítenek (vagy sóznak) agyon mindent, így a helyi üdítők sem olyan édesek, mint a klasszikus európai márkák.

Volt egy érdekes élményünk is, amivel kapcsolatban azt kell tudni, hogy végre valahára mondjak egy negatívumot is Japánról, hogy megdöbbentően kevés a gyümölcs. Nincsenek zöldségesek, ahol gyümölcsöt vehetsz, vagy ha találsz, akkor nagyon drága. Például egy darab alma 600 forint. Banánt és narancsot még darabonként is lehet vásárolni a kicsi "ÁBC"-ben, "kombinyékban" is, ami szintén nem olcsó, de klasszikus értelemben vett távol-keleti gyümölcsöt csak arany áron lehet venni. Azt gondoltam, hogy dinnye, mangó, kókusz, lichi, szőlő stb lesz bőven, de a valóság az, hogy semennyire sincs. Természetesen palackos, üveges gyümölcslevek és italok végtelen mennyíségben, de friss gyümölcs elvétve. Hogy ez az őszi tartózkodásunk miatt volt-e vagy egyébként is kevés a gyümölcs Japánban, azt nem tudom saját tapasztalatból megállapítani, de régóta kint élő magyarok állítása szerint alapból nagyon drága az év bármely időszakában  a gyümölcs Japánban.

Visszatérve a kalandra. Mikor már "éheztünk, szomjaztunk" valami friss rostos élelemre, gyümölcsre, (persze a japán gasztronómiában van bőven rost, csak nem feltétlenül a gyümölcsrost formájában) az egyik "hév" megálló hosszú folyosóján embereket vettünk észre egy automata előtt. Friss narancslé automata volt. Sajnos nem fényképeztem le a működését, de ellesve hogyan használják, bedobtunk 300 jen aprót (800 forint). A gép az átlátszó üvegbura mögött lévő narancsokból betekert három négy darabot a facsaróba, egy pohárba beleengedte a levét, a pohár tetejét erős fóliával lezárta, hogy ne boruljon ki, adott egy szívószálat, hogy átbökjük a fóliát és ihattuk is. Egy perc alatt automatizált friss narancslé. Nem tudom, hogy ez mennyibe kerülne Budapesten, de az volt még megdöbbentő, hogy egy város széli megálló automatájából a nagy számok törvénye szerint folyamatosan fogyasztottak, míg valószínű, hogy egy Köbánya-Kispest megállóban megrohadna a narancs egy hét alatt még akkor is, ha 800 foritnba kerülne egy pohár. (.... de lehet, hogy rosszul gondolom) 

Nemsokára beumatatom a fenti oszakai "kocsma", helyi kifőzde, étterem élményeit, ahol a helyiek is ettek. Itt mi háromszor is ettünk. Kétszer elhoztuk, egyszer pedig beültünk.

Sok-sok nagyon szimpatikus, emberi japán szokás közül az éttermi vendéglátás tetszett a legjobban. Az első dolog az, hogy a vendégek számára ingyenes a víz fogyasztás, ha helyet foglalsz, azonnal hoznak egy pohár vizet, ha éppen nincs egy kancsó víz az sztalon, de a fenti képen látható "kocsmában" hoztak is egy pohár vizet számunkra, de volt az asztalon egy kancsó víz is. Japánban köztudottan tiszta a víz. Bárhol ihatsz és tölthetsz a csapból vizet bármelyik mosdóban, mert nagyon szigorúan ellenőrzik, ellentétben más ázsiai országokkal. 

Teljesen természetes számukra ennek a pohár víznek a felkínálása, még akkor is, ha te nem innál vizet, vagy később mást választanál inni. Mennyire jól esett számomra a megszokott európai játszmák mellőzése, amikor még le sem veszed a kabátodat és a pincér megkérdezi, hogy "mit hozhatok inni", én meg vergődve a kabátommal, hebegek-habogok, hogy "nem is tudom", meg "mindjárt eldöntjük", meg "mit lehet inni?", és még állva el kell döntenem. Persze nyáron nincsen kabátom, de ez a párbeszéd gyakran elhangzik azelőtt, hogy behúznád magad alá a széket. 

Slow life. Lassú élet. Zen. Sintó.

"Hozok nekik egy pohár vizet, hiszen a vendégeim, aztán majd eldöntik mit szeretnének igazán inni és enni. Hova rohanunk? Ök a vendégeink. Azért tértek be hozzánk, hogy jót egyenek, jót igyanak, jól érezzék magukat nálunk. Hova rohannánk?" - Nem mondanám, hogy minden éttermét végigjártam Japánnak, de a magam részéről mindenhol ilyen élményben volt részem.

Szinte mindenhol van részletes fényképes étlap, így ha fordítóval lefordítod vagy merészen ráböksz a legszimpatikusabb ételre, nem fogsz csalódni!

Ebben az oszakai kocsmában többnyire a helyiek ettek. A helyi idősek és fiatalok is. Söröztek, ettek, ittak, beszélgettek, nevettek, szórakoztak.

Pár perc alatt elkészült a friss étel. Ettünk miso levest, teriyaki csirkét és más csirkés japán ételeket. Egy adag terijakis csirke rizzsel 800 jen volt, ami átszámítva 2000 forint.

A másik hihetetlen dolog Japánban, hogy nincs borravaló. Ez megint csak annyira jó érzés, hogy nem azzal kell törődni a vendéglátás során, hogy tetszik-e a pincérnek mennyi borravalót adtam vagy nem. Megy a játszmázás. A rossz érzés. "A vendéglátósnak is meg kell élni valamiből" drámázás, amit amúgy értek, hogy ez van nyugaton, de mennyivel jobb az a közeg, az a légkör, az a hangulat, amikor ez a játszma kimarad. Odadom a jent és hajszál pontosan visszaad a pénztáros, vagy a pénztárgép, mert a pénztárgép automatikusan számolja ki és adja vissza a visszajárót.

Szóval a vendéglátás hangulatát messze emeli ez a két szokás: az ingyenes ivóvíz felkínálása és a borravaló mellőzése. 

Ezen kívül a pincérek, a pultosok és a pénztárosok kedvessége a megszokott japán színvonal. Biztos, hogy estére ők is rendkívül fáradtak, de mindig volt egy mosoly az arcukon mikor kiszolgáltak. ... és, hogy ez csak álszentség lenne, ahogy sokan mondják, nem tudom. Szerintem egy "álszent" mosoly is jobb, mint egy unott, rosszindulatú kiszolgálás.

Ha tetszett az eddigi leírásom, küldd el az ismerőseidnek. Ha nagyobb érdeklődésre tart számot az írásom, akkor szívesen folytatom. Ha kérdésed van, bátran tedd fel és válaszolok rá!

A regisztrált tagok itt olvashatnak még el egy exclusive vendéglátós beszámolót, ahol egy "drágább" helyen vacsoráztunk.