Mihályi Győző a színművész, akinek az életében a könyvek és az olvasás különleges helyet foglaltak el

Mihályi Győző, a magyar színjátszás kiemelkedő alakja, 2024 augusztusában távozott közülünk, de szelleme és munkássága tovább él az emlékeinkben, előadásaiban és szerepeiben. Színészi pályája során sokszor találkozott a magyar és a világirodalom legnagyobb műveivel, és nem csak színpadon, hanem a könyvek lapjain is. Az olvasás nemcsak egy színész eszköztárának része, hanem egy ablak a világra, és Mihályi Győző ezt az ablakot szélesre tárta.

Mihályi Győző minden szerepére alaposan készült, és ennek a felkészülésnek fontos része volt az olvasás. Egy-egy karakter megformálásakor nemcsak a színdarab szövegkönyvét tanulmányozta, hanem az adott korszak irodalmát, filozófiáját és társadalmi viszonyait is. Ezek a könyvek mélyebb megértést adtak neki a szerepeihez, segítve abban, hogy hitelesen jelenítse meg a különböző személyiségeket és érzelmi állapotokat. Az olvasás által megtapasztalt tudás nemcsak a színpadon jelent meg, hanem az élet minden területén gazdagította őt.

Mihályi Győző sokszor merített inspirációt a klasszikus irodalom nagy műveiből, mint például Shakespeare, Molière vagy Ibsen drámáiból. Ezek a művek nemcsak színházi szövegként, hanem olvasmányként is fontos szerepet játszottak életében. A könyvek nem csupán megírt szövegek voltak számára, hanem élő, lélegző történetek, amelyek újabb és újabb rétegeit fedték fel minden újraolvasáskor. Ez az újraértelmezés tette lehetővé számára, hogy színészként mindig frissen és eredetien közelítsen meg egy-egy karaktert.

A színészi pálya rendkívül fárasztó, mind fizikailag, mind mentálisan, és Mihályi Győző számára az olvasás egyfajta menedéket jelentett a mindennapi stressz és a színházi élet intenzitása elől. A könyvek által képes volt kiszakadni a valóságból, elmerülni más világokban, történetekben, és így feltöltődni a következő kihívásokra. Az olvasás számára nemcsak munka volt, hanem öröm és kikapcsolódás is.

Mihályi Győző több hangoskönyv készítésében is részt vett, ahol a saját hangján tolmácsolta a klasszikus és kortárs irodalmi műveket. Ezzel azoknak is elérhetővé tette ezeket a könyveket, akik esetleg nem tudtak vagy nem szeretnek olvasni. Számára a hangoskönyvek készítése nemcsak egy újabb színészi feladat volt, hanem egy küldetés, hogy az irodalmat még szélesebb közönséghez juttassa el. Az ő tolmácsolásában a szavak életre keltek, és sok hallgatónak nyújtottak felejthetetlen élményt.

Mihályi Győző hitt abban, hogy a tanulás sosem ér véget, és az olvasás élete végéig kísérte. Mindig nyitott volt új könyvekre, új szerzőkre, új gondolatokra, és ezzel folyamatosan bővítette látókörét. Az olvasás révén nemcsak a színház, hanem az élet minden területén tanult és fejlődött. Ez a hozzáállás segítette őt abban, hogy mindig naprakész maradjon színészként és emberként egyaránt.

Mihályi Győző emlékezetes alakításaival, színházi szerepeivel és hangoskönyv-felolvasásaival beírta magát a magyar kulturális életbe. Az olvasás nemcsak a munkájához, hanem egész lényéhez, gondolkodásához is szorosan kapcsolódott. Az ő példája emlékeztet minket arra, hogy a könyvek és az olvasás nem csupán szórakozás, hanem egyfajta lelki és szellemi útmutató is lehetnek az élet útvesztőiben. Mihályi Győző öröksége az olvasás szeretete és a művészet iránti elkötelezettsége révén tovább él, és még sokáig inspirálja majd mindazokat, akik nyitottak a színpad és az irodalom varázsára.