Olbrin Joachim csodálatos utazása

Ahogy sokan tudják, Hamvas Béla - "Olbrin Joachim csodálatos utazása" című novellája az egyik kedvenc irodalmi művem. Ha a következő életemben filmrendező leszek, akkor biztos vagyok benne, hogy scifit készítek belőle. Nincs szükségem forgatókönyvre, tökéletesen megfelel Hamvas novellája. Szerintem a siker garantált, főleg ha a filmipar színvonala a következő életemig ilyen ütemben fog tovább romlani.

... de nem erről szeretnék mesélni.

350 méter magasan, este a világ legnagyobb metropolisza felett úgy éreztem magam, mint a világ főkormányzója Hamvas Béla novellájában. Úgy éreztem, hogy rálátok az egész világra. Persze öt nappal előtte, 13 órán keresztül néztem a világot 12000 méter magasból, 10000 kilométeren keresztül, ami az egyenlítő, és így a Földgolyó negyede, átrepülve Minszk, Moszkva, Ulánbátor, Peking, Szöul felett, egész Ázsián át Oszakába. Közép-Európából egész Ázsia felett át a világ végéig, Japánig. De ugye a repülő olyan magasan halad, hogy ott a -70 fokban, 12 kilométer magasan föld és ég között az emberek olyan távolinak tűnnek ... mintha meghaltam volna. Nem szeretem a repülőt és a repülést. Nem az ember közege. És 13 órán keresztül arra gondolni, hogy ott alattad van 12000 méterre az a pengevékony föld, az a papírvékony közeg, amin az ember létezni tud ... nem szeretem ezt az érzést. 

Azonban a Tokió Világfa tetején láttam alattam a nyüzsgő életet. A fénylő 21. századot. Az apró autókat az utakon, neon hajókat a Sumida folyón, 14 millió ember felett 350 méter magasan úgy éreztem, hogy látom mind a 8 milliárdot, mint Hamvas Béla világkormányzója a világ tetején.

Azt láttam, hogy minden fénylik, ragyog, halad, él, zajlik, létezik.

Aztán eszembe jutott ott a világ tetején, hogy a repülő idefelé a világ végéig, elég nagyot került. Kijev és Szumi felett repült volna át 

... de ugye ott most a fronton naponta ezrek halnak meg... 

... de ez olyan, de olyan messze van a világ végétől és tetejétől Tokió közepén, hogy innét a Világfa tetejéről az a világ vége.

Ukrajna, Szíria, Palesztina ... onnét, a Tokió Világfa tetejéről, az a világ vége. ... és én, "Olbrin Joachim", átrepülve a negyed világot, tudom, hogy a világ mindkét vége valóság.

Ott a japán "zenben" el sem tudják képzelni az ukrán frontot. És ott az ukrán fronton el sem tudják képzelni a japán "zent".

Miért ne lehetne mindenhol "Japán"? - ("költői" kérdés).

Ha megkérdezel egy japán embert, akár időset, akár fiatalt, hogy mit gondol a két ledobott atombombáról, hogy mit gondol az "amerikaiakról", hogy van-e bennük gyűlölet vagy harag, többnyire azt válaszolják, hogy nincs. Háború volt. Ők azt tették, amit tettek, az ellenség meg amit ...... de a válasz nem ér véget a legfontosabb kiegészítésük nélkül: Nincs bennük harag, bosszú vagy gyűlölet, csak egy dolgot éreznek, ... hogy a háború rossz. Soha többet háborút. Mindig mindent meg kell tenni, hogy a háború elkerülhető legyen.

Ott a világ tetején, a "zenben", a világ főkormányzójaként könnyű ilyeneken gondolkodni, mert a szenvedés, a bánat és a nyomor nem ér fel a toronyig.... de egyszer ott a lövészárokban is meg kell érteni, hogy nem érdemes meghalni sem a "black rock-ért", sem Putyinért, sem a Monsanto földjeiért, sem a kínai befektetésekért, sem az amerikai olajfúrótornyokért, sem az ausztrál és kanadai bányákért, sem Biden elnökért, sem Zelenszkijért ... senkiért.... nem meghalni kell ezekért, hanem élni a testvéredért, a feleségedért, a gyermekedért, apádért és anyádért és őseidért, 

... és nem meghalni multinacionális vállalatokért és brüsszeli befektetésekért, hanem élni az őszért, a tavaszért, a nyárért és a télért is, és teremteni és alkotni, és nem rombolni le amit ezer év felépített, nem felégetni gyújtóbombákkal az ezeréves szentélyeket és templomokat ... hagyni, hogy derüljön az életet, és egy csepp "titok" a borba.

Ezt nem értette, és nem is érthette meg az áramkékszemű világ főkormányzója Hamvas novellájában, csak dobott egy újat kockájával és eldöntötte, hogy hol törjön ki ismét egy háború.

Akkor hagyta ott a kormányzót Olbrin Joachim és elment a világ másik végére, ott is maradt örökre, ahogy én Japánban.

Köszönöm, hogy elolvastátok.

Fehér Péter