Shinkansen

A szöveges feladat a következő:

Ha Shi-Osaka állomásról 27 vágányról 10 percenként indul egy shinkansen Japán különböző nagyvárosaiba, akkor hány darab shinkansen van úton az adott pillanatban Japán területén, ha csak a Shi-Osaka állomásról induló vonatokat vesszük figyelembe?

???

Ellentétben sok hiedelemmel a japán shinkansenek nem mennek "annyira gyorsan", mint mondjuk a kínai "bullet train"-ek. Az Oszaka-Tokió járat nem ment többel egyetlen pályaszakaszon sem 290 km/óra sebességnél, többnyire 285 km/óra sebességgel száguldott. Ettől függetlenül ez így is fantasztikus, hiszen az utasszállító repülők ilyenkor már emelkednek. Ráadásul a földön vagy, nem a levegőben. Oszaka Tokió távolsága a shinkansen vonattal 515 kilométer, amit a vonat 2 óra 23 perc alatt tesz meg. Ez olyan, mintha Zalaegerszegről 1 óra 10 perc alatt Budapesten lennél.

A shinkanzenek valóban nem késnek, nem késhetnek, hiszen akkor borul az egész rendszer. Ettől függetlenül előfordultak már különleges "balesetek", nagy ritkán.

A legszomorúbb esetben, ha valaki öngyilkos lesz Japánban úgy, hogy egy vonat elé veti önszántából magát, akkor a japán törvények szerint az öngyilkos családjának, rokonainak kell kifizetni minden kárt, amit az öngyilkos drámai tettével okozott. Ezzel próbálja elejét venni a japán kormány az ilyen cselekedeteknek, hiszen az öngyilkos így nem csak a saját életével végez, hanem a hozzátartozói, a családja "életével" is, hiszen tönkreteszi őket (ha éppen nem volt "elég" az öngyilkos elvesztése). Természetesen ezen lehet mélyebben is filozofálni, hogy ez így etikus-e a törvény szerint, de úgy tűnik, hogy a szabályozás visszaszorította a statisztika szerint a vonatok által okozott öngyilkosságok számát.

Amikor készítettem a klippet, a nagyfiam, aki imádja a vonatokat, a metrókat, az úthálózatokat, csak annyit jegyzett meg, hogy Japánban csak egy "kicsi" szakaszon van annyi vas és beton, és vezeték, és korlát, és támfal, és felüljáró, és hangszigetelő fal, és minden egyéb, mint egész Magyarországon a vasúthálózatban. Nagy vonalakban ezt is meg lehet fogalmazni, de akkor azt is megfogalmaztuk egyben, hogy ilyen szempontból elég reménytelen álmokat kergetünk itt Közép-Európában a közlekedés technológia lemaradásunkkal és fejlődésünkkel kapcsolatban.

A konklúzióm így az, hogy bizonyos tekintetben értelmetlen is erről beszélni, beszélnünk, hasonlítgatnunk, mert ezek más "dimenziók".... és ez "csak" Japán.

 Nem beszéltünk Kínáról ...

... na mindegy.

Örüljünk annak, ha befejezik az Ajka-Veszprém szakasz felújítását, vagy a Vajdaság-Budapest vasútvonalat, hogy egy kicsit felgyorsuljon "valami". (azt is kínaiak építik)

Amúgy most elcsíptem egy fontos jelzőt, szót a gondolatmenetemben.

Gyors, felgyorsuljon.

Mikor Japánt bemutatom, mikor a slow life-ról, a lassú, élhető metropoliszokról, a türelmeről, a "nem sietésről" beszélek és ezeket hangsúlyozom ki, akkor hogy jön ide az ilyen szupergyors vonat?

Szerintem ez egy fontos kérdés.

Ha a sintót, a buddhizmust és a zent nézzük, akkor az alaptétel az, hogy:

"Nem az a fontos, hogy mennyi időd van, hanem az, hogy mit teszel vele."

Az ember térben való mozgásának és vágyának egyetlen "ellensége" az idő. Vagyis rossz megfogalmazás az, hogy ellenség, egyszerűen, ha az ember a térben akar mozogni, akkor időre van szüksége. Ha nagy térben akar mozogni, akkor sok időre van szüksége. Az ember térben való mozgása időt emészt fel az ember életéből. Ez a felemésztés elfecsérlésnek is felfogható a zen alaptétel szerint és azt mondja, hogy gyorsítsuk fel, egyben csökkentsük le az ember térben történő mozgásának idejét, hogy minél kevesebb időt veszítsen el az ember az utazás során az életéből.

Természetesen az utázásban eltöltött idő nem feltétlenül elfecsérelt idő, hiszen a közben átélt élmények maradandóak lehetnek, de egy olyan kultúrában és modern civilizációban, ahol az ember térben való helyváltoztatása, mozgása ilyen léptékű és gyakoriságú, mint Japánban (vagy Kínában), ott az utazás már elfecsérelt időnek számít.

Ezért ha nincs más lehetőség (gondolkodik a japán), és muszáj a térben ilyen léptékben és gyakoriságban mozognunk, mint a jelenkori modern Japánban, hogy életképes maradjon a civilizáció és a kultúra, akkor bizonyos "szakaszokon" győzzük le az időt, ne fecséreljük el az ember életidejét az utazás miatt, nyerjünk időt magunknak, hogy fontosabbra maradjon több.

Ha megtehetjük, nyerjünk időt a térben való mozgásra elfecsérelt idő helyett, hogy másra több idő maradjon az ember életében.

Ez a shinkansen. Egy időnyerő gép. Egy időgép.

Köszönöm, hogy elolvastátok.

Fehér Péter

Tegnap készítettem egy film vázlatot, sok hibával és unalmas résszel. Ezért nevezem egyenlőre vázlatnak. Finomítok majd rajta. Ettől függetlenül érdemes megnézni jó nagy hangerővel (legjobb fülhallgatóval) és magasra állított videó minőséggel a telefont elfordítva. Itt-ott szándékosan klipp szerű és vontatott, de a hangulata már közelít az átélt élményhez, a vonat utazás szempontjából.